A változás szele - benned és általad

Az ősz különleges rezgéssel érkezik minden évben… egyszerűen évről évre egyre közelebb kerül hozzám. A fák elengedik leveleiket, a fények lágyabbá válnak, de mégis mélyebbek, a levegőben ott vibrál valami halk csend, amely befelé hív. Nem pusztán egy új évszak kezdete ez, hanem lelki kapu is: a természetben minden mozdulat az aratásról, a beteljesedésről és az elengedésről szól.

A szeptember 21–22-i napéjegyenlőség a fény és a sötétség egyensúlyát hozza el. Az idő változó folyamában egy pillanatra minden kiegyenlítődik, mielőtt az éjszakák hosszabbra nyúlnak, és a sötétség átveszi a vezetést. Ez a fordulópont ősidők óta a betakarítás és az önvizsgálat ideje. Az évkör ünnepei nem pusztán külső események, hanem lelki átjárók: az őszi napéjegyenlőség a belső fény fellobbantásának ideje. Amikor odakint rövidül a nappal, bennünk kell megszületnie annak a világosságnak, amely továbbvezet a sötétebb hónapokon.

Az idei év eme időszaka erősen szól: elengedni azt, ami elmúlt, és teret adni az újnak. Az őszi szél nemcsak a leveleket sodorja, hanem bennünket is. Ebben a sodródásban nem találjuk a helyünket, nem vagyunk elég rugalmasak, szinte mintha minden felborult volna, és keressük a kapaszkodókat, a már ismert és régi mintáinkat, melyek biztonsággal tölthetnek el. Ebben a "felfordulásban", amikor azt érezzük, hogy a külvilág milyen gyors változásban van, befelé kell figyelni, és a változást magunkban keresni – vagy a változásnak mi magunk kell, hogy legyünk.

Érdekes korban élünk…

Mi, akik még az analóg világ ritmusában nőttünk fel (mondhatni, a fizikális világ valóságában), ma már a digitális korszak mindent átjáró valóságában élünk. Ez a kettősség sokszor hoz érthetetlenséget: szívünkben ott őrizzük a lassabb, kézzel fogható világ emlékeit, miközben gyermekeink már természetesen mozognak egy számunkra teljesen új és ismeretlen digitális térben.

Ez a feszültség néha nehéz, de mégis különleges ajándékot hordoz: mi vagyunk a híd a régi és az új valóság között. Lehetőség és kihívás is egyben: magunkra vállalhatjuk a változás megtestesítését, amely magába hordozza a múlt előre nyomuló erőit és a jövő hívogató energiáit. Hordozzuk a gyökereket és az új magokat is. Rajtunk múlik, hogyan őrizzük meg a régi emberi kapcsolódások melegét, a természet ritmusát, és hogyan engedjük be az új világ lehetőségeit úgy, hogy azok valóban szolgálják a fejlődést. Ez nem könnyű feladat, de éppen ezért különösen fontos.

Ki vagyok én ebben a változásban?

A világ körülöttünk átalakul, és ennek hatására bennünk is felmerül a kérdés: Ki vagyok én ebben a változásban? Milyen szerepem van a régi és az új között? Mi az, amit érdemes továbbvinnem, és mit kell elengednem?

Ez a kérdés nem intellektuális feladvány, hanem mélyen lelki természetű. A napéjegyenlőség arra hív, hogy az egyensúlyt ne kívül keressük, hanem önmagunkban találjuk meg. Nem a külső körülmények adnak választ, hanem az a belső fény, amelyet őszinte önismerettel gyújtunk meg.

De nem csak a napéjegyenlőség miatt különleges ez az időszak, hanem a kollektív energiák és a "változás szele" miatt is, mely felforgat, rombol, lezár, újrakezd és integrál. (Sokan tapasztalják így vagy úgy egész évben.)
Nem vagyok asztrológus, de figyelem a csillagok energiáinak hatásait.

A Plútó, a nagy átalakító bolygó, rejtett erővel felszínre hozza azokat az oldalainkat, amelyeket mélyen elnyomtunk. A Vízöntő jegyében (kb. 20 évig) ez a transzformáció a közösségekről, a technológiáról, a szabadság új fogalmáról és a társadalmi rendszerek átalakulásáról szól. Talán ebben a korszakban válik fontossá különleges mivoltod: te vagy az, aki a két világ peremén mozog, még ismeri az analóg világ értékeit, de érti a digitális nyelvet is – a te feladatod a kiegyensúlyozott átvezetés.

A Szaturnusz (a nagy tanító bolygó, a karma ura) a Halakban feloldotta a régi határokat, sokaknál elmosta a bizonyosságot. Amikor átlépett a Kosba (2025. május), új fejezet nyílt: a cselekvés, az önálló kezdeményezés és a bátorság került előtérbe. Ez lezárt egy ciklust, és új struktúrákat indított be. A kollektívben ez azt jelentette: a sodródásból (Halak) az öntudatos cselekvésbe (Kos) kellett lépnünk.

Ha a számmisztikát nézzük: 2025 a 9-es szám rezgését hordozza – aratás, beteljesedés, karmikus kiegyenlítés. Ez az év a lezárásokról és a belső bölcsesség megszületéséről szól. Ugyanakkor ott rezeg benne a 7-es is, amely a spirituális megértés és az igazság keresésének száma, valamint a határok kérdését is magában hordozza…. A 9-es mindig a "régi kifutása" és az "új születésének előkészítése".

Érezhető, hogy minden erről szól: kívül, belül, a kapcsolódásainkban és a csillagok tükrében – minden a változásról szól.

Bach-virágterápia – segítők a változás idején

A változás mindig bizonytalanságot és kérdéseket szül. A Bach-virágterápia finom, mégis erőteljes támogatást nyújt ebben az átmenetben:

• Walnut (Dió) – a változás virága; védi a belső középpontot, segít elengedni a régit és átlépni az újba.
• Wild Oat (Rozsnok) – tisztázza az életfeladatot, amikor nem tudjuk, merre van az utunk.
• Cerato (Tárnics) – belső bizonyosságot ad, segít bízni saját belső hangunkban.
• Larch (Vörösfenyő) – erősíti az önbizalmat, ha bizonytalanok vagyunk az új korszakban.
• Aspen (Rezgőnyár) – oldja a sejtelmes félelmeket az ismeretlen jövővel kapcsolatban.
• Olive (Olajfa) – visszaadja az életerőt, ha a változások kimerítenek.

Egy személyre szabott keverékben például a Walnut, Wild Oat, Cerato és Aspen gyönyörűen kísérheti ezt az időszakot: segít stabilan állni a hídon a régi és az új között, tisztábban látni az utat, és bátrabban belépni az ismeretlenbe.

Az őszi napéjegyenlőség és a 2025-ös év üzenete egyaránt arra hív: találjuk meg a belső fényt a változásban. Mi, akik a régi és az új világ között élünk, különleges feladatot kaptunk: hidat képezni, hogy a múlt tapasztalatai és az új korszak energiái összeérjenek bennünk és általunk. A kérdés, amely újra és újra felmerül: "Ki vagyok én ebben a változásban?" – nem félelmetes, hanem felszabadító. Mert minden változás valójában arra emlékeztet, hogy az igazi erő és fény bennünk születik meg az örökkévalóság körforgásában…