Július közepe – Amikor a lélek hazavágyik

Itt-ott egy hónap telt el a nyári napforduló óta... és megérkezett július közepe – a lélek emlékezete és a belső visszahúzódás ideje.

Vannak olyan időszakok, amikor valami megmagyarázhatatlan súllyal nehezedik ránk a napok sűrűje. Vagyis inkább valami annál mélyebb… Nem történt semmi különös – mégis fáradtabbak vagyunk, érzékenyebbek, türelmetlenebbek, nosztalgikusabbak, vagy épp teljesen kiürültnek érezzük magunkat.

Sokszor nem is a jelen történései miatt érezzük ezt, hanem mert régi ritmusok, mintázatok, kollektív emlékek hatnak ránk – többnyire tudattalanul. Van, hogy érzékenyebbek vagyunk ezekre az időminőségekre, van, hogy csak annyit érzékelünk: nem vagyunk jól, és nem értjük, miért. De ha túlságosan elfoglalnak a hétköznapi dolgok, szinte elsiklunk felette.

Az év egyik ilyen időszaka – meglepő módon – a nyár közepe, július második fele. A nyári napforduló (június 21.) után a fény elkezd csökkenni, még ha kívülről nézve a nyár csúcspontját is éljük (meleg, szabadság, bőség, termésnövekedés). Július közepe tehát külsőleg a teljesség, belsőleg viszont a visszavonulás kezdetének ideje. Ez a külső és belső ellentét erőteljes lelki impulzusokat vált ki:

Belső impulzus: csend, befelé fordulás, a "valaminek vége lesz" sejtése.

A lélek elkezdi keresni az állandót – mi az, ami nem csak a külső fény függvénye?

Érezhető egy nosztalgikus érzés, hogy "még itt a nyár, de már nem ugyanaz".

Érezhetünk frusztrációt, lehet elakadásélményünk, gyermekkori minták fájdalmas újraélését is hozhatja ez az időszak… Sok ember ilyenkor vágyik a csendre, vagy hirtelen jön rá, hogy túl sok volt a zaj, a pörgés, az elvárás – úgy maga az élet "odakint".

Július közepe a földi anya és isteni anya archetípusának keresztmetszetében van – így akár elhozhatja a vágyott, de soha be nem teljesült szeretet, törődés, feltétel nélküli elfogadás fájó hiányát is. A lélek ilyenkor visszavágyik a "méhbe" – mélységes belső ölelésre, megtartásra vágyik. Talán egy szent melankólia időszaka ez – belső vágyódás a hazatérésre… Erős vágy az önazonosság megtalálására, de megnyílhatunk a feltétel nélküli isteni szeretet megtapasztalására, ami nem is személyes – de mégis talán a legbensőségesebb aktus önmagadban.

A nyári időszakban az emberi Én kint van a kozmoszban, kint él – a szellemi világokhoz közelebb, így az "isteni anya" szeretete is könnyebben átélhető. Július vége felé azonban már elindul a visszatérés a földi életbe, ilyenkor a "földi anya" ölelése újra dominánssá válik.
Ezért július közepe az a határ, ahol az égi (szellem/bölcsesség/feltétel nélküli szeretet/Sophia) és földi anya minősége (test/emlék/származás/karma) egy időre összefonódik, és az ember (tudattalanul is) érzi, hogy kettős szülője van: egy a testnek, és egy a léleknek.

Ebben az időszakban a Nap a Rák jegyében jár – az asztrológiai évkör legérzékenyebb, legbensőségesebb szakaszában. A Rák az anyaság, otthon, múlt, lelki emlékek, családi történetek és a belső gyermek archetípusait hordozza. Július közepe a Rák jegy legsűrűbb, legintenzívebb periódusa – amikor a külső fény a belső világ legrejtettebb sarkaiba világít be. Arra hív, hogy nem kell elkerülni a mélységet, hisz a csendben, a sebezhetőségben ott van a megtisztulás lehetősége is.

Lélekszinten ilyenkor a lelkünk hazavágyik – de nem mindig tudjuk, hová. Felerősödhetnek a gyermekkori emlékek, anya-kapcsolatok, megélt vagy vágyott gondoskodás élményei – és ezek hiányai is. A lélek elkezdi újraértelmezni: hol van az én helyem? Kinek a világában élek? Hol vagyok otthon igazán? Ha ezekre nincs válasz, a belső világ csendes, nehéz szomorúsággal telítődik.

"Haza akarok menni – de nem tudom, hova." – ez a belső lelki sóvárgás sokaknál most tudatosul. Ezek a halvány rezdülései a léleknek olyan érzelmeket hozhatnak melyek lecsapodása, tudatosulása:

• Elhagyatottság, megmagyarázhatatlan szomorúság

• Gyermekkori emlékek vagy anyasebek újraaktiválódása

• Magány, vagy annak élménye, hogy "nem ért meg senki"

• Érzelmi túlérzékenység, nosztalgia, sírós állapot

• Fáradtság, lemerültség, motiválatlanság

• Egyfajta belső "csend előtti vihar" – mint amikor visszahúzódik a tenger, mielőtt hullámot vet

Ehhez az időszakhoz, ha megérintenek és előhoznak benned ilyen érzéseket, a következő Bach-eszenciákat használhatod segítségül:

Star of Bethlehem (Ernyős madártej): A megrázkódtatások, régi lelki sebek enyhítője. Akkor is hat, ha nem tudatos a trauma.
Honeysuckle (Jerikói lonc): Nosztalgia, múltban ragadás esetén. Segít visszatalálni a jelenbe.
Walnut (Diófa): A változások átlépéséhez. Védi a lélek határait mások energiáitól.
Willow (Fűzfa): A neheztelés, önsajnálat, áldozatszerep oldására – ha azt érezzük, az élet igazságtalan volt velünk.
Olive (Olajfa): Mély fáradtságra, amikor már minden sok – fizikai és lelki kimerülésre is.
Elm (Szilfa): Ha túl sok a felelősség, és úgy érezzük, nem bírjuk tovább.
Larch (Vörösfenyő): Ha belső bizonytalanság vagy kisebbrendűségi érzés nehezíti a lelki fellélegzést.

És mit tehetsz még magadért?

• Engedd meg magadnak az érzéseidet, fordulj befelé. Nem baj, ha most nem vagy produktív, vagy nem vagy "társasági".

• Írj, alkoss, fess - bármi ami a belső világodból fakad.....

• Adj időt a pihenésre, töltekezésre, lelassulásra – még ha nyáron ez oly furcsának tűnik is…

• Merülj vízbe (érzelem) – fizikális vagy szimbolikus értelemben is: fürdőzés, úszás, vízparti meditáció, lé kúra stb.

• Emlékezz vissza, milyen volt gyermeknek lenni.

• Dolgozz az anyasebekkel, belső gyermekkel – ideális a gyógyuláshoz.

• Kérj egyéni Bach-virág-esszencia keveréket – gyengéd kísérőd lehet, hisz nem nyomja el az érzéseket, hanem segít megérteni és integrálni őket.

(Nekem az írás az ami segít és sok sok víz..)

A hétköznapok kérge egy pillanatra megreped.
Egy gyermeki visszhang dallama mi arcomba csepeg.
Feltör a szabadság mámora, az öröm himnusza - de csak e pillanatba….
És mily egyszerű az élet! Vési véresen a jelened végtelen kőfalára.

Fogcsikorgatva kattan az életed múlandó mivolta,
Mely nem más, mint egy pillanatba sűrítve a Végtelen sóhaja
Mi ez, ha nem az Élet öröm legszentebb tanubizonysága???
…….És a pillanatok szilánkjain táncoló homály eloszlatása………